Az első részben a méretkorlátozások változásáról lesz szó:
Méretkorlátozások…
A közelmúltban derült ki, hogy a jövő évtől a süllő méretkorlátozása 40 centire emelkedik a Tisza-tavon. A hivatalos indoklás szerint ezt a faj állományának védelme indokolja. A hatályos jogszabályok alapján a süllőt 30 centis méretkorlátozás védi, ehelyett kell a 40 centit alkalmazni.
A méretkorlátozás elsősorban azt a célt szolgálja, hogy a faj minden egyede a kifogása előtt legalább egyszer leívhasson – ebből a szempontból nem is lenne semmi baj az emeléssel. (Persze kérdés, hogy van-e még elég és megfelelő minőségű ívóhely!)
Egy méretkorlátozás eldöntéséhez azonban a faj korosztálypiramisát és a horgászati szokásokat sem ártott volna figyelembe venni. A süllő esetében a 30 és 40 centi közötti állomány jelentős arányban szerepel a horgászzsákmányban, és a magyar horgászati szokások alapján a kifogott egyedek túlélési esélye elég kicsi. A süllő minden korosztálya érzékeny a horogra, a fárasztásra, a horog kiszedésére – főleg, ha mélyre nyelt. A horgászok gyakorlatból tudják, hogy a túlélés akkor is kérdéses, ha belevágjuk a horgot a süllőbe. Emellett azokon a vizeken, ahol még sokan is süllőznek, a probléma hatványozottan jelentkezik!
Összefoglalva a méretkorlátozás emelése miatt a Tisza-tavon rengeteg kifogott és visszaengedett süllő fog elpusztulni, ez pedig nem növeli, hanem csökkenti az állományt! Ami egyébként amúgy sem egetverően nagy, és ebben már akár a méretkorlátozás előző megemelése is (jelenleg is 35 cm a 30 cm helyett) szerepet játszhatott.
Aki ismeri a horgászat és a halgazdálkodás történetét, az tudja, hogy a ’70-es évek végén országosan egyszer már vezettek be 40 centis méretkorlátozást süllőre, de aránylag gyorsan vissza is vonták, mert egyértelműen kiderült, hogy a fent leírtak miatt árt az állománynak. Legszembetűnőbben a Tassi V. vízen jelentkezett a probléma, ahol szépen sorban úsztak ki a Dunára a döglődő süllők. Itt a 40 cm visszavonása után át is estek a ló túloldalára, eltörölték a méretkorlátozást, és az első három süllőt kötelező volt elvinni. Ez sem aratott nagy sikert, és így alakult ki és tartotta magát évtizedeken (és három törvényen) át a 30 centi, amit szinte kizárólag kisebb vizeken emeltek fel, ahol nem volt önfenntartó süllőállomány, csak telepítésekkel került süllő a vízbe, és nem is horgásztak rá túl sokan.
A süllőn kívül a kősüllő méretkorlátozása is jelentős emelésre került, jövőre csak a 30 centi feletti egyedeket lehet elvinni. Az indoklás teljesen azonos az előzővel.
A helyzet szinte azonos, a különbség csak annyi, hogy a 30 centi feletti kősüllő szinte már kapitálisnak számít, vagyis az állomány még nagyobb része pusztulhat el a horogra kerülés következtében.
Meggyőződésem, hogy ezek a méretkorlátozások nem növelni, hanem csökkenteni fogják a Tisza-tó süllő és kősüllő állományát! Ennek pedig a halakon kívül a horgászok, a horgászturizmus és ezen keresztül az idegenforgalmi szolgáltatók fogják kárát látni.
Kérdés, hogy mindez számít-e!
-füstösgábor-
